Imádok olvasni! Ezt jó, ha tudja bárki, aki erre jár, feltéve, ha érdekli is. A romantikus téma az örök kedvencem, de jobb, ha némi plusz is jár hozzá. Az elmúlt két napban egy ilyen történetet olvastam. Lényegében le sem tudtam tenni a telefont. Vannak olyan művek, melyeket csak ott tudok olvasni, mert a könyves boltban nem találom meg őket. Lényegében már elég sok könyvet olvastam el telefonon. Jobb szeretem a kezemben fogni az igazit, de ha nincs más lehetőség, marad a telefon. De térjünk is rá arra a bizonyos könyvre. Abbi Glines neve eddig nem volt ismerős számomra, egészen a tegnapi napig, így ezen sorozatán kívül nem is ismerem a többi művét. De majd bepótolom ezt.

Mi ​történik, ha az ember nyomában van a Halál? Persze, hogy beleszeret. Pagan Moore nem csapja be a Halált, hanem beleszeret. A tizenhét éves Pagan egész életében szellemeket látott. Tudja, hogy azok az idegenek, a falon át közlekednek, mások számára láthatatlanok. Ezért úgy éli a mindennapjait, hogy nem vesz tudomást a bolyongó lelkekről. Ha nem adja a tudtukra, hogy látja őket, akkor eltűnnek. Ez csak addig működik, míg ki nem száll az autójából a tanév első napján, és meg nem pillant egy hihetetlenül szexis fickót a piknikes asztalnál álldogálni, aki őt bámulja szórakozott vigyorral az arcán. Az egyetlen probléma csupán az, hogy tudja: a srác halott. Nemcsak, hogy nem akar eltűnni, amikor úgy tesz, mintha nem látná, de olyan dolgot csinál, amit a többiek sohasem. Megszólítja. Pagant teljesen elbűvöli a szellem. Amit még nem tud, hogy elérkezett az idő, hogy meghaljon, és az az átkozottul helyes szellem, akibe beleszeretett, az nem csupán egy szellem. Ő a Halál és készül megszegni a törvényt miatta.

Az első könyv tartalma lenne ezen rövid leírás. A könyv címe: A végzetem. Adott egy lány, aki látja a szellemeket, amit azért sokan nem élveznének és biztosan nem reagálnának le jól. De lehet, hogy megpróbálnák figyelmen kívül hagyni, ahogy a történet főszereplője is. De ne térjünk el a könyvtől. Pagan egy szimpatikus lány, aki szerelmes lesz, ám nem egy egyszerű emberbe, sőt... nem is emberbe szeret bele, hanem a halálba, ami elég abszurd, ha úgy vesszük. Számtalan bonyodalom veszi kezdetét, amik izgalmassá teszik a sztorit. Elrugaszkodik a valóságtól, sok más könyvvel ellentétben, amiket olvastam eddig. Dank imádni való, hűséges, pont mint a legtöbb pasi a könyvek világában. De mégis más, hiszen nem ember. Figyel arra a személyre, akit szeret, nagyon is vigyáz rá, bár nem mindig jön ez össze számára. Gee egy jópofa karakter, az első pillanattól fogva megkedveltem. Miranda egy nagyon jó barátnő és nem csoda, hogy Pagan szereti. Egy ilyen barátot mégis ki ne szeretne? Leif annyira már nem volt megnyerő, de ő az, akit nem is lehet kedvelni. Jó, nem gonosz, csupán az érzései és az apja irányították. Jay... nos, ő nem épp egy olyan karakter, akiben meg lehetne bízni. Bizonygatja szavakkal, de tettekkel már nem, így megbízhatatlan. Mindhárom kötetet megéri elolvasni, nem sok oldalból állnak, de garantálhatom, hogy nem unalmas és megéri esélyt adni neki. Ugyan vannak benne hibák, bár én nem szoktam keresni semmilyen műben, de nincs egy olyan történet sem, ami tökéletes lenne. A legtöbb szereplőt lehet szeretni, vagy épp nem, de Dank egy szuper pasi, ráadásul, ő a Halál. Ha esetleg valakit érdekel, itt egy link hozzá!

Szeretek filmeket nézni. Már számtalan mozit láttam és vannak olyanok, melyek nem érdemelnének épp szép szavakat. De lássuk be: van értelme komoly dolgokat vetíteni a filmek mögé? Szerintem felesleges. Nem élvezetes elvárásokkal beülni a moziba, hisz annak mindig csalódás a vége. A Boszorkányok című film azonban kapott hideget, mintsem meleget.

A film gonosz címszereplőinek három-három ujjuk van kezükön (hasonlóan a való életben ectrodactyliával, azaz hasadt kéz szindrómával születettekhez), ellentétben Roald Dahl eredeti regényével, ahol körmök helyett karmok szerepelnek, de mind az öt ujja megvan a boszorkányoknak, mint ahogy az 1990-es filmváltozatban is. Az elsők közt egy brit paralimpikon, Amy Marren úszó fejezte ki aggodalmát a Twitteren ennek kapcsán, számon kérve ezzel a stúdiót is, hogy vajon belegondoltak-e, milyen rossz fényt vethet ez az ábrázolásmód a végtagfogyatékosok közösségére. Ezután a paralimpiai játékok hivatalos profilja is továbbosztotta Marren posztját, azzal az üzenettel, hogy a végtagfejlődési rendellenességek nem ijesztők, sőt, a különbségeket ünnepelni kellene, velük együtt pedig mindenfajta fogyatékosságot elfogadni. - IGNHungary

Adott egy betegség (vagy szindróma), ami valós és ez a filmben is felbukkan, mint a boszik egyik ismertető jegye. Ezt szíven vette az, aki ilyen gonddal kűszködik és rászállt a filmre. Őszintén sajnálom azokat, akik valamilyen problémával kell éljenek, de egy fikciót betámadni ilyennel nem épp okos húzás. Kivéve, ha kicsikat ezzel némi összeget. Kérdem én: megoldja a pénz ezt a gondot? Kinő a többi ujja, vagy mi? Ugye, hogy nem! Nem támadni akarom az illetőt, hisz úgy sem ismer és nem is tud magarul, ráadásul a véleményem mögött nincs semmi ártó szándék, vagy gondolat. Mostanában eléggé rossz irányba halad a világ és ez is közéjük tartozik. Szomorúnak tartom, hogy valaki egy kitalált dolog miatt, szinte rámászik arra, ami szúrja a szemét és ott rúg bele, ahol csak tud. Megtudom érteni, hogy rossz lehet úgy élni, hogy nem gondolhat magára teljes emberként. Sajnos nekem is van betegségem, de eszembe sem jutna, hogy egy filmet bántsak azért, mert feldolgozza, vagy említést tesz arról, amit magaménak tudhatok. Nem tartom akkora nagy betegségnek, de ha burkoltan is vissza köszönne egy moziban, eszembe se jutna, hogy pereljem, vagy bármi egyebet tegyek. Persze minden ember másképp gondolkodik, akit sértett a film, nem épp úgy, ahogy én. Anne Hathaway egyébként bocsánatot kért az egészért. Végszóként úgy gondolom, hogy nem tanácsos komoly dolgokat látni olyanba, ami nem arról szól. Hisz mégis csak... fikció. Nem igaz?

Minden embernek vannak kedvencei, így a sajátjaimat szeretném bemutatni annak, aki erre téved. Kezdetnek a zenével kezdeném. A Keiino-t az Euróvíziós dalfesztiválon ismertem meg. 2019-ben. Az elődöntő után bejutottak a döntőbe is. Messze ők voltak a legjobbak, mégsem ők nyerték meg. A nézői pontok eléggé árulkodóak voltak. Én meg csalódott, de ez már nem számít. Több jó daluk is van, de ez a kedvencem tőlük.

Előző bejegyzésemben írtam, hogy ritkán nézek sorozatokat. Elkezdtem már jó párat, de nem mindegyik fogott meg. Az Árnyvadászt pár héttel ezelőtt tekintettem meg, de a 3. részig nem sikerült eljutnom. Valahogy nem fogott meg és magamat ismerve, ez később sem fog változni. Biztos jó sorozat, de engem nem nyert meg magának. Pár évvel ezelőtt a Doctor Who (Ki vagy Doki) című sorozatot néztem. Tetszett és szerettem is, bár a női doktoros részeket nem nézem már. David Tennant és Matt Smith doktorai voltak a szerethetőek részemről. Matt istenien hozta a szerepét (imádtam is). De persze nem erről a sorozatról lenne szó. Pár hete keresek olyan sorozatot, amit szívesen néznék, amikor épp van időm. Először próbálkoztam az Árnyvadásszal, de az ugye nem jött be. A Trónok harca, illetve az a zombis sem igazán tetszene, így ezekkel nem is próbálkoztam. De találtam egy olyat, ami felkeltette az érdeklődésemet és úgy hiszem, nem is véletlenül. Ugyan nem kell hinni abban, amiről szó van (vagy akiről), de aki Istenben hisz, annak furcsa lehet, hogy a rossz arc lesz a jó és a jó pedig rossz. Nem kertelek, a Lucifer című sorozatról van szó. A Bibliai dolgokat nem kell ecsetelni, hisz aki olvasta, vagy hallott róla az tudja, hogy ő az, akit száműztek a mennyekből. A pokol ura lett, de úgy döntött, hogy inkább a Földön tevékenykedik. Egy bár tulaja lett, lelke sötét, az egoja mérhetetlen és nem veti meg a szexuális kapcsolatot a nőkkel. Emellett képes az emberek igazi vágyait is előcsalni belőlük. A rosszakat megbünteti és utálja az apját (Istenre gondolok). Persze mindez változni látszik, egy nyomozónak köszönhetően. Akire nincs olyan hatással, mint a többi nőre. Chloe Decker nem akar rögtön őgonoszsága ágyába bújni, épp ellenkezőleg. Számomra egy igazán jó női karakter. Utoljára Amy Pond volt ilyen hatással rám (Doctor Who). Úgy vélem, egy nő legyen nő, de ne egy gyenge valami, ami folyton védelemre szorul. Chloe pont ilyen és hatással van Luciferre. Igaz, még az első évadnál tartok, így sok dolgot nem láttam még. Szerencse, hogy a háttérben is folynak az események. Minden része izgalmas és Chloe exe sem az, akinek látszik. Nem ártatlan, de sejtettem, hogy van benne valami turpisság. A legjobb karakter azonban Trixie, Chloe kislánya. Luci fél tőle, bár utálja a gyerekeket, mégis félelmet mutat. Így tudjuk, hogy mivel érdemes rátámadni :D Lényegében egy egész jó sorozat és érdemes elvonatkoztatni a Bibliai dolgoktól. Akár hisz benne valaki, akár nem, a valóság nem épp ez, ami a sorozatban van. Tom Ellis viszont igazán jóképű.