Minden egy borongós estén kezdődött el. Ő kezdeményezett, bár ezzel nem menteni akarom magam. Legalábbis bízom abban, hogy nem hangzik úgy. Egyedül ültem a teraszon, ami nem volt nagy. Három embernek kényelmes, de négynek már nem. Egy kanapé és egy asztal foglalt helyet. A bal szélén ültem, ő pedig a másik oldalára huppant le. Egy pohár volt kezeim között, melyben a hideg ital valamelyest lefagyasztotta ujjaimat, amik erősebben markolták az üveget, mint kellett volna. Zavarban voltam, talán túlságosan is. Ő miatta. Hatással volt rám és ezt jól tudta. Akárhányszor megláttam, a szívem őrülten kezdett dobogni mellkasomban. Hirtelen vette ki kezemből a poharat, hogy az asztalra helyezze, ami pont mellette volt. Lassan kúszott közelebb. Melegsége hamar érezhetővé vált. Nyeltem egyet és nem mertem ránézni. A szobában ott voltak a szüleim, az ő lánya és felesége is. Igen… egy házas férfi hoz lázba, őrjít meg és eléri, hogy kívánjam őt, pedig nem lenne szabad. Kezeinket összekulcsolta. Ez az érintése is felkavart. Olyannyira, hogy szaporábban vettem a levegőt. Újból nyelnem kellett, mert olyan érzés fogott el, mintha kiszáradtam volna. Odabent elment az áram. Akik bent tartózkodtak, megijedtek, de ő kihasználta a sötétséget, amit mintha csak a mi kedvünkért történt volna meg. Szabad keze tarkómra csúszott, ajkaink összeértek. A csók, amit adott… semmivé vált minden zaj. Nem hallottam a város hangjait, sem a szüleimét, vagy az ő családját. Pezsgőt ihatott és pizzát is ehetett, hiszen ezeket éreztem. Ízletes csók volt és szenvedélyes. Nyelve kergetőzött az enyémmel és én hihetetlenül élveztem. Mire észhez tértem, már újra volt áram, ő eltávolodott, minden zaj visszatért. A kezeink is elváltak. Bement a szobába. Magamra hagyott, de nem akartam ennyiben hagyni. Többet akartam. Kívántam őt és biztos voltam benne, hogy ez nem egyoldalú. 18 évesen nem voltam határozatlan. Persze azelőtt is mindig tudtam, hogy mit akarok. Aznap sem volt másképp. Bementem én is. Egyenesen hozzá.

- Szeretnék beszélni veled! - családjaink épp vitatkoztak valamin. A lánya pedig elvonult, így csak bólintott és a konyhájukba sétáltunk. Mikor szembe fordult velem, nem haboztam. - Kívánlak és tudom, hogy te is engem. - természetesen suttogóra fogtam, hisz mégsem lett volna jó, ha hallanak. - 18 vagyok, te pedig 38, ha úgy vesszük, ezzel nem ártasz nekem, ha érted, mire gondolok.

- Ami azt illeti… - ő sem hangosabb. - Kurvára kívánlak! De nem alkalmas az idő! Holnap? - csak bólintottam, mindeközben az járt a fejemben, hogy addig sok idő telik el. Nem mindig voltam az a türelmes fajta.

- Képesek leszünk addig várni? - szemeibe pillantottam, melyek a vágytól csillogtak. Kezeimet mellkasára helyeztem. Egy kék rövid ujjú póló volt rajta, mely láttatni engedte izmait. Kezeivel lágyan érintette arcom. Homlokát az enyémnek nyomta.

- Legszívesebben itt és most beléd dugnám a farkam, de nem lehet. - egy nyögés szabadult ki ajkaim közül. A gondolata teljesen felizgatott. - Van egy ötletem! Ne mondj semmit, csak gyere utánam!

Nevetve hagytuk el a házat, melyben a lakásuk is volt. Talán az izgatottságunk hozhatta ki ezt a reakciót, vagy a helyzet. Ezt nem tudnám megmondani, de nem is számított igazán. Azzal az indokkal szöktünk meg, hogy elfogyott a pezsgő és Ákosnak segítségre van szüksége. Mondott valami pasi témát is a szüleimnek, de arra nem figyeltem már. Az eső mindeközben rájött, hogy esnie kell, de esernyőt egyikünk sem hozott, így valamennyire megáztunk. Nem érdekelt, ahogy őt sem. Egy hotelbe mentünk, ahol a recepciós nem épp szép szemekkel méregetett minket. Nyilván sejtette, hogy milyen szándékkal érkeztünk és hogy emiatt nem is tartózkodunk ott hosszú ideig. Amint megkaptuk a szoba kulcsot, a lifthez szaladtunk, ami lassan csukódott, de Ákos megállította bal kezével. Az idős pár ennek nem örült, de nem is foglalkoztunk velük. Ők a hetediken szálltak ki, mi a nyolcadikon. Amint kiléptünk a liftből, egymásnak is estünk. Persze csak csók formájában. Nagy nehezen kinyílt az ajtó, beléptünk, aztán be is zárult. Karjaiba vett, mint ahogy egy hercegnőt képzelnénk el. Gyengéden az ágyra helyezett, fölém került. Valamennyire rám nehezedett, de kezein támaszkodott. Ajkait az enyémnek nyomta, aztán megéreztem nyelvét, ezzel egyidőben a nadrágjában duzzadó szervet is. Miattam érzett úgy, én izgattam fel. Nem akartam kapkodni, ahogy ő sem. Mindketten tudtuk, hogy nem sok időnk van, mégsem siettük el a dolgokat. Bal kezét arra használta, hogy megérintsen. Pontosan a lábaim közötti gyenge pontomat. Érzékeny voltam mindig is, így érintése szinte áramütésként ért, de a jó értelemben.

Amint kiléptünk a hotelből, más érzés fogott el. Ákos gyengéd volt. Úgy bánt velem, mintha a szerelme lettem volna. Nem volt köztünk ilyen kapocs, hiszen mindkettőnket a vágy vezérelt, mégis… nem szexeltünk, hanem szeretkeztünk. Nem változtatta meg a gondolataimat, csupán furcsának tartottam. Élveztem, nagyon is és nem akartam azt az alkalmat úgy felfogni, hogy több nem is lesz. Ezzel ő is így volt, aminek örültem és szóvá is hoztam. A pezsgőt beszereztük egy kis boltból, ami útba esett. El is áztunk elég rendesen, de megérte. Nem éreztük bűnösnek magunkat. Akkor még nem. De ne siessünk ennyire, hiszen sok dolog történt, ami befolyásolta a megszokott napjainkat. Rebeka vagyok, 28 éves. Egy olyan nő, aki étteremben dolgozik. Hogy milyen körülmények vesznek körbe most, az kiderül a későbbiekben. Ákos egy olyan férfi volt az életemben, aki teljesen megváltoztatott. Ugyanakkor én is hatással voltam rá. Mindez azzal az estével kezdődött, amikor először feküdtünk le egymással. Amikor beléptünk a lakásba, a felesége fogadott. Nem lepődött meg, hogy eláztunk, hisz esett az eső. A szüleim valamennyire becsiccsentettek, hiszen táncra perdültek, ami náluk ritka eseménynek számított. Ezen csak jót mosolyogtam. Anna törölközőért indult, de számomra nem volt szükség rá, így ezt vele is közöltem. Ákos a fürdőszobájukba lépett. Ha nem lett volna rajtunk kívül senki sem a házban, követtem volna, de nem tehettem meg, így a konyhába léptem, ahol ittam egy pohár vizet. Anna lépett mellém. Rápillantottam. Nem volt csúnya nő, épp ellenkezőleg. 40 évesen is jól tartotta magát. Nem volt karcsú, hiszen felszedett némi kilót, de ez nem vált a kárára. Válig érő szőke haja enyhén göndörödött, teltebb ajka csókokért könyörgött és szemei olyanok voltak, mint a tiszta óceán, némi szürkeséggel. Abban a pillanatban megfordult a fejemben, hogy miért is kívánt ennyire ennek a nőnek a férje? Mi vitte rá, hogy engem érintsen? Tudni akartam a választ, így kinyitottam a szám.

- Hogy vagytok a férjeddel? - szomorú tekintettel nézett rám. Kezébe vett egy poharat, amit borral töltött meg és belekortyolt, aztán tekintetünk újból találkozott.

- Külsős szemmel úgy látszik, mintha minden rendben lenne, de az elmúlt hetekben csak veszekszünk… - ismét ivott, de már nem nézett rám. A mosogatóban lévő tányérokra tévedtek szemei. - Rákérdeztem, hogy miért csináljuk ezt. Azt mondta, hogy nem érzi azt a szenvedélyt, amit régebben. Nem is érünk már egymáshoz. Félek, hogy válás lesz a vége.

- Sajnálom! - ha tudta volna, hogy mit tettünk aznap… - Szólok a szüleimnek, lassan jobb, ha megyünk! - magára hagyom, mielőtt bármit is mondhatna.

Anyához léptem és rávettem, hogy lépjünk le. Még időben mentünk el, ugyanis miután zárult az ajtó, elkezdtek veszekedni. Taxit hívtunk, bár a spicces szüleim ötlete volt, hiszen pár házzal laktunk arrébb. Nem győztem a taxistól bocsánatot kérni. Miután fizettem, morgolódva hajtott el. Aznap este már nem történt semmi. Párszor eszembe jutottak az Ákossal töltött percek kellemes emlékei. A csókjai, az érintései, amikor magamban érezhettem. Felejthetetlenné vált minden, még annak ellenére is, hogy nem neki adtam az első pillanatomat.

Másnap reggel erős kopogás ébresztett fel. Tekintve, hogy szombat volt, meglepett. Nem vártunk senkit, pláne nem ekkora zajjal. Apám nyitotta ki, amikor kiléptem a szobámból. Ákos hangja térített észhez. Inkább közlendője, mintsem hangja. “Anna nem akar látni, itt lakhatnék pár napig?” Apa beengedte én pedig a nappaliba mentem, hisz tudni szerettem volna a részleteket.

- Nem bírtam a bűn tudatommal elszámolni. - nyeltem egyet és a szívem heves dobogásba kezdett. Elmondta, hogy mit tettünk? Ökölbe szorítottam kezeimet és vártam. - Elmondtam neki, hogy megcsaltam. Már több hete másra gondolok, aki teljesen elvette az eszem. - apámról rám csúszott a pillantása. Egy pillanatra visszatartottam a levegőt. Én? Rólam van szó? Apám vett egy mély levegőt, Ákos pedig mintha hallotta volna a kérdéseimet, alig észrevehetően bólintott.

- Itt lakhatsz. Nem okozol gondot. Bár alaposabban beszélned kellene Annával, de gondolom, most időre van szüksége. Ha nem haragszol, lepihennék, a tegnapi miatt eléggé fáj a fejem.

- Rendben! - pár perc múlva maradtunk magunkra. Azt gondoltam, hogy távol kell maradnom tőle, de közelebb lépett. Egymásra néztünk. - Amit tegnap tettünk… - suttogott, hisz tudta, nem beszélhettünk normális hangnemben. - Számomra egy csodálatos este volt!

- De? Mindig van egy de! Nálad mi az? - keserűség járta át minden porcikámat. Tudtam, hogy megbánta, még ha nem is azt mondta.

- Nincsen semmilyen de. Anna és én összekaptunk, nem akar látni. A tegnapi dolog, ami kettőnk között történt… életem egyik legjobb élménye volt. De el kell ismerni, hogy megcsaltam őt, ami ocsmány dolog.

- Igen… az. Akkor… most mi lesz?

- Most? Itt vagyok előtted. - több sem kellett számomra. A köztünk lévő távolságot megszüntettem, hogy megcsókoljam és érezzem őt. Attól a perctől kezdve kezdődött el titkos viszonyunk.